vitéz Antalffy Ferenc főhadnagy

(1916-1941)

A Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá 1938. augusztus 20-án. A 11. harckocsi-zászlóalj állományában vonult ki a szovjet hadműveleti területre. 1941. július 27-én zászlóalja a következő feladatot kapta: „Vesse vissza a harckocsi századok bevetésével a Gordijevka déli peremvonalára feljutott ellenséges részeket, és a küzdőket segítse előre a peremvonal birtokbavételére… A harcba vetett két század egyike Antalffy főhadnagy százada volt. Mindkét század első feladatát saját veszteség nélkül, de az ellenségnek súlyos veszteséget okozva, példásan végrehajtotta. Antalffy főhadnagy ezután önálló elhatározásból, harci vágytól fűtve századát újabb támadásra rendelte. Leküzdött egy ellenséges üteget és szétszórt egy ellenséges csoportot. Ez alatt a harc alatt századának egy részével egy jól elrejtőzött üteg meglepő tüzébe került, amely elől a felázott terepen és magas rozsvetésben idejében kitérni nem tudott. Antalffy főhadnagy harckocsija is üzemképtelenné vált. Ő maga harckocsiból kiszállva, gyalog folytatta a harcot. Mindaddig, míg vad kézitusában, százada élén hősi halált halt.” A hivatalos veszteségi jelentés szerint a halál oka szívlövés volt. Két nappal az esemény után, július 29-én a gordijevkai templom kertjében temették el, majd holttestét exhumálták, hazaszállították és 1941. szeptember 20-án, Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon, kardokkal kitüntetést adományozták részére posztumusz.

Maruzs Roland: Középkereszt, tisztikereszt, lovagkereszt – A Magyar Érdemrend hősi halottainak emlékkönyve (Budapest, 2013.) 25. o.