Az 1914. november 28. és december 18. között a lengyelországi Limanowa mellett az osztrák-magyar csapatok megállították a támadásban lévő „orosz gőzhengert”, és a Dunajec folyó mögé vetették vissza a Krakkó irányába áttörni készülő cári túlerőt. A limanovai, más néven limanowa–łapanowi csatában a magyar egységek félelmet nem ismerve küzdöttek, mindkét oldalon kivívva a harcoló felek elismerését. Legfőképp a december 11-i, sorsfordító események után, amikor a huszárok és a további kiegészítő magyar egységek gyalogosan küzdve, egy hősies ellentámadással szorították ki az állásokat váratlan rohammal elözönlő orosz katonákat. A huszárok akkori puskáira nem lehetett szuronyt tűzni, így karabélytussal, ásóval, botokkal vagy puszta kézzel rohantak rettenthetetlenül az orosz gépfegyvertűzbe. Ugyan a bátor magyarok nagy veszteségeket szenvedtek, de december 12-én két ellentétes irányból jövő, a győzelemtől lelkes honvéd hadosztály nyújthatott egymásnak kezet az újszandeci hídon.