vitéz Enczi Mihály tizedes, címzetes szakaszvezető

(1914-1984)

A 24. határvadász zászlóalj állományában, mint a páncéltörőágyús szakasz 1. rajának parancsnoka vett részt Kárpátalja visszavételében. A zászlóalj előnyomulását 1939. március 15-én három csehszlovák könnyűharckocsi tartóztatta föl Fancsika térségében. Az élen haladó kerékpárosszázad nehézpuskával és kézigránáttal próbálta felvenni a harcot a csehszlovák harckocsikkal, de eredményt nem tudtak elérni. Enczi Mihály így emlékezett vissza a harcra: „A Nagyszőllős-i éjjeli határátlépésnél a zászlóalj zöme előtt a beosztott kerékpáros század és civil autókra felrakott géppuskásaink mentek előre. Mi a rajjal, a zászlóalj gyalogmenetelő részével követtük őket. Reggel felé, amikor Bene községhez értünk, egy taxi jött elölről - a határ felől - azzal, hogy az őrnagy úr azt parancsolta, hogy az egyik ágyút kössük az autó után, a lőszert rakjuk fel, a kezelő emberek üljenek a taxiba és minél hamarább menjünk előre az autón, mert a csehek harckocsival támadnak a kerékpáros századunkra. Erre a lovakat kifogtuk az ágyúból, az ágyút az autóhoz kötöttük és indultunk előre. Tiszaújhelyt elérve, beszállt az autóba elöl lévő szakaszparancsnokunk is, így robogtunk tovább a határ felé. Amikor a határt átléptük, erős tüzet kaptunk. A lövedékek csak úgy fütyültek! A hadnagy úr parancsára leszállottunk, gyorsan lementünk az útról a földekre és ott toltuk előre az ágyút jó 20 percig, amíg elértük azt a köves utat, ahol a kerékpáros századunk már harcban volt. Itt tüzelőállásba mentünk. Éppen jókor. Mert alighogy elhelyezkedtünk az útszélen, a sövénynél, már jött is a cseheknek három harckocsija Nagyszőllős felől. Amikor a cseh harckocsik 800 méterre értek, a hadnagy úrtól parancsot kaptam, hogy lőjek. Azonnal leadtam egy lövést az elsőre. Ez a lövés rövid volt. A harckocsik tovább jöttek előre. Ágyúval és golyószóróval tüzeltek ránk. A második és harmadik lövésem már talált. Láttam, hogy a harckocsi oldalát érte, ott, ahol kerék helyett az úgynevezett hernyólánc-szerkezete van. A harmadik lövésre a harckocsi megfordult és meg akart szökni. Erre gyorsan még egy lövést adtam le. A lövést füst és láng követte. A harckocsi megállt, tőlünk körülbelül 500 lépésre. Belőle csehek ugráltak ki. Géppuskánk, golyószórónk és nehézpuskánk tűz alá vette a harckocsiból kiugráló cseheket. A másik két cseh harckocsi erre megrettenve visszavonult. Több lövést adtam le rájuk, de mégis meg tudtak szökni.”

Enczi szakaszvezetőnek a fegyvertényért, mint a m. kir. honvédség 5. tagjának, a Magyar Arany Vitézségi Érmet adományozták.

Maruzs Roland – Szentváry-Lukács János: Hajlíthatatlanok – Magyar Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonáink 1939-1945 (Budapest, 2022) 25-26. o.